Mahmud Abbasz palesztin elnök nyilvánosan elhatárolódott a Hamász terrorjától. Kijelentette, hogy a radikális szervezet nem reprezentálja sem a palesztin népet, sem annak politikai akaratát. Tény, hogy a mindig higgadt politikus kezeli a helyzetet Ciszjordániában. Igaz vasárnap este voltak Izrael-ellenes tüntetések, ám ezek a Gázai-övezet bombázása és a civil áldozatok magas száma miatt törtek ki. A békés tüntetést a palesztin rendőrség felügyelte, de nem kellett beavatkozniuk. Az is tény, hogy Abbasznak nincsen könnyű dolga mert meg kell felelnie a saját választóinak, Izraelnek, az Arab Ligának, Brüsszelnek és Washington DC-nek is. Ez a politikai kötéltánc már 2006 óta tart, ám láthatóan sikeres, hiszen Ciszjordánia nyugodt.
A palesztinok 2006-ban szakadtak két táborra, amikor a Gázai-övezetben a Hamász nyerte meg a választásokat a mérsékelt al Fatah (Harakat al Tahrir al Watani al Falastini) azaz a Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalom ellen, amelyet még Yasser Arafat alapított 1959-ben kuvaiti száműzetésében. Az al Fatah folyamatosan mérséklődött és 1993-ban elismerte Izrael állam létét, felhagyott a terrorcselekményekkel és politikai erővé formálódott. A radikálisoknak és dzsihadistáknak ez értelemszerűen nem tetszett és szembe fordultak az al Fatahhal. A Hamász győzelme után a két szervezet parázs tűzharcokat vívott Gázában, amelyekben az al Fatah maradt alul és kivonult Gázából. Ez ahhoz vezetett, hogy a Hamász elszigetelődött és sürgősen pénzre és támogatásra volt szüksége, hogy vezetni tudja a Gázai-övezetet a 2,2 milliós lakossággal. Ekkor jött képbe Teherán. Mahmud Ahmadinezsád az akkori iráni elnök gyűlölte Izraelt és örömmel elvállalta a Hamász finanszírozást, annak ellenére, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság egy síita állam és a Hamász szunnita felekezetű. A befolyó pénzek jó részéből a Hamász fegyvereket vásárolt, amelyeket becsempésztek a Gázai-övezetbe a hírhedt alagút rendszereken keresztül.
Az iráni dollármilliárdok erőt adtak a Hamásznak, ám lakosság körében támogatottságuk folyamatosan csökkent. Az Izrael elleni terrortámadások miatt a jeruzsálemi kormány lezárta a határátkelőket. A Gázában élő palesztinok nem tudtak többé munkát vállalni Izraelben. Csak nagyon különleges esetekben engedélyezik a beutazást az ott élőknek. A gázai palesztinok az övezet, jobban mondva a Hamász foglyai lettek.
A Hamász megpróbálja megakadályozni, hogy az emberek elhagyják Gaza-várost és al Sziafát, ám az emberek tömegesen menekülnek délre, mivel az izraeli hadsereg bármikor behatolhat a régió északi részére, ahol a Hamász vezetése rejtőzik és ahol a túszok lehetnek. Délen az egyiptomi határ az egyetlen szárazföldi út, amerre a palesztin lakosság menekülhet. Ám a határ ott is zárva. Az egyiptomi kormány is komoly problémával néz szembe. Ha nem nyitja meg a határt akkor azzal vádolhatják, hogy cserben hagyta a palesztinokat, ha megnyitja, akkor pedig egy milliós menekültáradattal szembesülhetnek, akár egy, másfél millió palesztin is elhagyhatja Gázát. Ezzel a feladattal Egyiptom egyedül nem birkózna meg. Negatív példának ott van Libanon, ahol évtizedek óta palesztinok milliói élnek menekülttáborokban, amelyek párhuzamos társadalmakként működnek, a bűnözés melegágyai, ahol napi rendszerességgel történnek fegyveres összecsapások.
Attól is jogos az egyiptomiak félelme, hogy ha a Gázai-övezet kiürül, akkor Izrael lezárja azt és a palesztinok soha nem tudnának visszatérni oda– igaz, nyilvánvalóan sokan nem is akarnának. Egy tömeges kivándorlás azt is jelentené, hogy egy újabb hatalmas menekültáradat indulna meg Európa felé és sokan a magyar határ felé vennék az irányt…
