A jelenlegi gazdasági helyzet mindennek nevezhető, de rózsásnak nem. Lóránt Károly mérnök-közgazdász járt az Öregnél, aki úgy látja, hogy a külföld felé történő eladósodás már több mint 100 éves probléma, és Trianon óta folyamatosan görgetjük magunk előtt a kölcsönöket, amiket sosem tudtunk kiegyenlíteni.
A Bethlen-féle konszolidáció során, az ország feldarabolása utáni 15 év alatt hihetetlen módon beindult a gazdasági fejlődés, de jött a háború. A második világháború után a jóvátételi kötelezettségek, a szovjet megszállás, az ország mozgatható értékeinek Szovjetunióba való hurcolása sem könnyített a helyzetünkön. Az 1968-as Új Gazdasági Mechanizmus újabb nyugati kölcsönök felvételén alapult (Kádár, Fekete János), több mint 25 milliárd dollár kölcsönt vettünk fel, amiből a közgazdász szerint mindössze másfél milliárd dollár használtunk fel a gazdaság beindítására. A többi a kamatfizetésekre ment el, meg internacionalista segítségnyújtásokra (Vietnám, Kuba stb.), hogy végül aztán a Szovjetunióba vándoroljanak egyből „bőrönddollárok” formájában.
A COCOM-listára került termékek kifizetése, a Barátság-kőolajvezeték kiépítése rengeteg pénzbe kerültek, a többi pénz pedig szőrén-szálán eltűnt.”
Ezt a rendszerváltozás kormánya, Antallék megörökölték, majd a 25 milliárd adósságállomány tovább gyarapodott 2006 után, a Gyurcsány-féle hitelek felvételével. Az Orbán-kormány a hiányok betömésére újabb hitelek felvételére kényszerült.
Lóránt Károly közgazdász szerint csak egy megoldás van, a nadrágszíj-politika, csökkenteni kell a gazdasági beruházásokat és a Matolcsy-féle Széchényi-terv alapján serkenteni kell az ipart, a mezőgazdaságot, az egész gazdaságot.
Ebbe az egész társadalmat be kell vonni, egy kézbe kell venni – állami irányítás alá venni – a gazdaságpolitikát, és nem kis kölcsönökkel, támogatásokkal befoltozni a lyukakat. Végső megállapítása a közgazdásznak, hogy az Orbán-féle bel- és külpolitika, a gazdaságpolitika irányvonala alapvetően jó. Helyes a migránsok távoltartása, helyes az, hogy nem engedi be Magyarországra az amorális nyugati irányzatokat, amely tönkretenné a fiatalokat, szétzilálná a magyar társadalmat, helyette kitart a kereszténység és a nemzet mellett. Fontos és helyes a határainkon túl élő magyarok identitástudatának erősítése gazdasági és politikai támogatásokkal. Ez a befektetés is megtérül az összmagyarság számára. Fel kell venni a harcot a belső ellenséggel szemben és meg kell védenünk az érdekeinket.
Lóránt úgy gondolja, hogy fel kell oldani Matolcsy és Varga Mihály ellentétét. Matolcsy szellemében folytatódjon a gazdaságpolitika és Varga Mihály őrizze a költségvetési egyensúlyt. Akkor van remény a gazdasági bajokból (infláció, energia drágulás, stb) való kilábalására.
