Domonkos László délvidéki származású újságíró több évtizedet átölelő munkásságát a magyarság sorsa, küldetése határozta meg. Ars poeticáját éppen Az Öregnél nemrég járt Döbrentei Kornél költő fogalmazta meg a legtalálóbban: Istennek Magyarországgal célja van.
Magyarországot annyiszor akarták külső és belső erők elpusztítani, és ez mégsem sikerült. Sőt, sokszor megerősödve kerültünk ki a küzdelemből. Domonkos és Az Öreg példaként említette a 907-es pozsonyi csatát, amikor az egyesült német haderőt sikerült legyőznie Árpád fejedelemnek.
Persze messze nemcsak a történelem napfényes oldalán álltunk. A magyarság, a kereszténység és az európai civilizáció fennmaradásáért küzdöttünk a török ellen másfél évszázadon keresztül. Harcoltunk a függetlenségükért, területi integritásunkért, a magyar szabadságért, a magyar nyelvért a Habsburgok ellen, és ha ezek a küzdelmek el is buktak, mégis fennmaradt a magyar öntudat, a magyar államalkotó képesség, amit Szent Istvántól, első királyunktól örököltünk. Megőriztük a magyar történelmi identitástudatot a kommunista terror éveiben; az 1956-os forradalom és szabadságharc is megmutatta a világnak, hogy bátor nép a magyar, és ha csak kis időre is, de le tudja rázni magáról az elnyomás, a diktatúra béklyóit. Elsőként nyitottuk meg a határainkat 1989-ben, példát adva a szovjet megszállás alatt álló népeknek. És elsőként foglaltunk állást a béke mellett, miközben ma még a háborús lelkesedés uralkodik az Európai Unióban.
Domonkos László író elpusztíthatatlanságunkról írt Trianon kapcsán; könyveiben olyan elhallgatott, elhazudott magyar hősökről írt, mint a Székely hadosztály parancsnokáról, Kratochwill Károlyról, vagy Héjjas Ivánról, Francia Kiss Mihályról, akik a hazájukért harcoltak és védték, és akiknek az első világháború utáni békeparanccsal elrabolt magyar területek egy részének megtartása köszönhető.
Az Öregben szó esett arról a magyar dollárbaloldalról, amelynek újságírói júdáspénzért elárulják Magyarországot. Igaz, hogy ez egy szűk réteg, de annál kártékonyabb. Domonkos ennek a viselkedési formának a kezdetét az 1919-es kommün idejére teszi, amikor jó néhány újságíró, politikus (Jászi Oszkár, Gábor Andor, Lukács György, Pogány József, Károlyi Mihály és a többiek) külföldről járatták le Magyarországot, nyugati szövetségeseket, támogatókat, finanszírozókat keresve. Ez ma sincs másképpen.
Az újságíró, író nemrég megjelent könyvére hivatkozott, a Gúzsban táncra, amelyben a magyar irodalom történetét dolgozza fel 1956-tól 2021-ig. Ebben a könyvben hivatkozik azokra az írókra – mint például Döbrentei Kornélra, Sütő Andrásra, Pilinszky Jánosra, Illyés Gyulára, Csoóri Sándorra, Csurka Istvánra, Németh Lászlóra –, akik a legsötétebb kommunista diktatúra éveiben is felmutatták a reménysugarat. Ezeket a gondolatokat képviselte messzi távol, az Egyesült Államokban Márai Sándor és Wass Albert is.
Igaz tehát az a meglátás, hogy Magyarországgal Istennek célja van.
