Melocco Miklóssal, a Magyar Corvin-lánccal és Kossuth-díjjal kitüntetett szobrászművésszel beszélgetett Az Öreg.
A 87 éves Nemzet Művészének egész élete a nemzetről, a hazáról szólt. Vallja, hogy a „haza minden előtt”, s úgy emlékszik, hogy 1956-ban, a forradalom és szabadságharc idején vált hazafivá. A bolsevista diktatúrával való ellenszenve igazából onnan datálható, amikor fiatal édesapját Rákosiék koncepciós perbe fogták és 1951-ben kivégezték. Melocco ekkor mindössze 16 éves volt. Nem véletlen, hogy a magyar történelem olyan személyiségeit ábrázolta, öntötte szoborformába, akiknek mindene Magyarország volt. A többi között szobrot faragott, öntött Ady Endréről, Radnóti Miklósról, József Attiláról, Kodály Zoltánról, Latinovits Zoltánról, Mátyás királyról, Szent Istvánról, Széchenyi Istvánról, Kossuth Lajosról és Deák Ferencről. Bennük a közöst kereste, vagyis azt, hogy volt mondanivalójuk, tudtak üzenni a jelennek és a jövőnek. Természetesen készített emlékművet 1956-ról és Mansfeld Péterről is. Melocco Miklós soha nem ismert megalkuvást, soha nem fogadott el olyan megbízást a Kádár-rendszerben, amely dicsőítette az 1919-es véres kommünt vagy meggyalázta volna ötvenhat emlékét. Szavai szerint nyugodt a lelkiismerete.
Apró Antalról annyit tudok, hogy egy gazember volt
– szögezte le Melocco Miklós azzal kapcsolatban, hogy az unoka pont október 23-ára szervez kormányellenes tüntetést. Szarkasztikusan hozzátette, hogy Dobrev Klára a fénykorát éli, és valószínűleg azt is elhiszi, hogy megszépült.
