Ettől az évtől kezdve új fogalommal találkozhatnak a végzős diákok a tankönyvekben: hagyományos családmodell. Na ez nagyon kiakasztotta a liberálisokat.
A magyar szivárványcsaládok egyik nagykövete, Pál Marci rakott ki a minap egy posztot, amelyben a 12.-es állampolgári ismeretek könyvből tett ki egy részletet, melyben szerepel egy, a családokra vonatkozó részlet az Alaptörvényből. A részlet tartalmazza a hírhedt mondatot miszerint: “az anya nő, az apa férfi”. Emellett a szivárványapuka posztjában egy fogalom is szerepel a hagyományos családmodellről.
Az, hogy mit tekintünk családnak, értékválasztás kérdése is. A liberális felfogás valamennyi háztartást egyenértékű családnak tekinti. A konzervatív felfogás azonban a hagyományos családmodellnek kiemelt értéket tulajdonít, mert álláspontja szerint csak ez tudja betölteni a család valamennyi, kiemelten a reprodukciós és a pszichoszociális funkcióját. A hagyományos család a házasságban élő szülőkből és saját gyermekeikből áll, akik szoros kapcsolatot ápolnak kiterjesztett rokonságukkal”
– áll a tankönyvben.
Pál Marcinak feltehetően egyáltalán nem tetszik ez a fogalom, ezért arra bíztatta követőit, hogy satírozzák ki ezt a pár sort és utána küldjék azt el neki. Nyilván valami olyan célból, hogy utána tudja mutogatni, mennyien nem értenek egyet ezzel a “csúnya náci kormánnyal” stb stb. Khmmm propaganda.
Tehát akkor lássuk mi is a baj ezzel az idézettel?
Én 7 éve voltam végzős gimnazista, nekünk még ilyen tantárgyunk sem volt, de ez az ún. szivárványos propaganda sem tartott még sehol kis hazánkban. Pál Marciék akkor már ugyan – a saját elmeséléseik alapján – egy éve szülők voltak, de sehol nem volt még a szivárványcsaládos kampány. A család azóta belehúzott, szépen megélnek abból, hogy Instagramon teregetik ki az életüket, nyilván kissé önellentmondásba keveredve, hiszen miközben azt nyomatják, hogy itthon mennyire el vannak nyomva a melegek, aközben ők meleg párként hivatalosan bejegyzett élettársakként élnek és egy évvel a “házasságkötésük” után már örökbe is fogadhatták a kisfiúkat.
Mindeközben a közösségi médiában is közvetített életvitelük alapján tökéletesen megélnek az aktivizmusból (is), Pál Marcit a szivárványcsaládok szószólójaként hívják rendezvényekre, eseményekre, tévéműsorokba. Ahol rendre elmondja mennyire el van nyomva mindenki, kivéve amúgy ő, aki meleg is, házas is és még gyermeket is tudott örökbe fogadni.
Ki ne hagyjuk: hopp egy kép Pressman nagykövet úrral is.
Ettől az évtől kezdve egy magyar 17-18 éves állampolgár megtanulhatja, hogy mit tartalmaz a Magyar Állam Alaptörvénye a családok szempontjából. Nem tudom ki mit olvasott, de én az idézetből nem azt szűrtem le, hogy a tankönyvben állást foglalnának, hogy melyik családmodell jobb vagy rosszabb, csupán a hagyományos családmodellt bővebben fejtik ki, mint a liberálisat. Most őszintén, a liberálisok “családmodelljét” nem is lehetne pár mondatban összefoglalni, hiszen számukra az egy olyan tág spektrum, amibe a szivárványcsaládoktól kezdve, a gyermekként kezelt kiskutyáig, kiscicáig, kismalacig megtalálható minden. Ezzel szemben a hagyományos értelemben vett családmodell szigorú szabályokra épül és egyszerűen megfogalmazható. Úgy, ahogy egyébként a konzervativizmus maga a liberalizmussal ellentétesen szigorú szabályok köré épül.
Fontos leszögezni, hogy sem az idézet, sem pedig maga a tankönyv nem zárja ki a többi családot, sőt véleményt sem nyilvánít róluk. Hiszen azért, ha körül nézünk elég kevesen mondhatják el magukról a mai világban, hogy a hagyományos családmodellnek megfelelő családban élnek. Nincs olyan család/rokonság ahol ne lenne elvált fél, hozott gyermek, vagy ne ismernénk olyat, aki egyedül neveli a gyermekét. Az ilyen családokat Magyarországon ugyanúgy elismerik, ahogy az összes többit, ugyanannyi joguk van létezni, ahogy bizony ahogy a fogalom szerint szigorúan vett hagyományos családoknak, igen, még a Pál Marciék féle szivárványcsaládoknak is. A törvények persze máshogy vonatkozhatnak rájuk, hiszen egy meddő párnak is nehezebb gyermekhez “jutni”, mint egy férfiból és nőből álló “egészséges” házaspárnak, és valóban, az egyéb családtámogatások is máshogy vonatkoznak az élettársakra és az egyedülálló szülőkre. Például a CSOK és a Falusi CSOK egyedülállóként is felvehető, nem feltétele a házasság. Ugyanakkor legalább egy gyermek megléte feltétel, így a CSOK igénylés lehetősége azoknak az egyedülálló szülőknek adott, akik szülői felügyeleti joggal rendelkeznek gyermekük felett.
Akkor mégis mi lehet a baj ezzel a pár soros idézettel az állampolgári ismertek tankönyvben?
Lehet, hogy az zavarja a liberálisokat, hogy a végzős diákok konzervatív értékekkel találkoznak az iskolákban? Az zavarná a szabadság hangos hírmondóit, hogy Magyarországon az iskolában is lehet tanulni az értékrendekről, és nem mondjuk Kanadához hasonlóan steril drog-belövő szettet osztogatnak a diákoknak? Bárhogy is próbálják ezt a kommunikációt lejáratni, a helyzet az, hogy a társadalmak, a történelem mind-mind arra épül, hogy az anya nő, az apa pedig férfi. A hagyományos családmodell egy minta, amely alapján egy fiatal eldöntheti, hogy miként szeretné a jövőben élni az életét. Attól függetlenül ugyanúgy egy teljes értékű magyar állampolgár lesz valaki, ha nem akar családot, vagy ha elvált, ha egyedülálló szülő vagy ha egy “mostoha” szülőként lép be egy kapcsolatba, sőt akkor is teljes értékű magyar állampolgár, ha az illető meleg vagy mondjuk transznemű. Ezt sem a magyar kormány, sem az Alaptörvény nem vitatja. Azonban az, ha különféle értékrendeket mutatunk meg fiataloknak egyáltalán nem egy rossz dolog. Az, hogy az államilag fenntartott iskolákban a hagyományos családmodellt, míg például a közösségi médiában inkább a liberális családmodellt mutatják meg egyáltalán nem meglepő.
Én úgy gondolom fontos, hogy mind a konzervatív mind pedig a liberális értékek üzenetei érjenek egy fiatalt, hiszen nem lehet sem az egyiket, sem a másikat egy kíváncsi és a világot éppen felfedező fiatalra erőltetni. Se a magyar kormány, se a szivárványpropaganda oldaláról nem működhet az egyoldalú kommunikáció. A fiataloknak meg kell ismerkedni minden értékrenddel és gondolattal, hogy aztán felnőttként, évek tapasztalatával el tudja dönteni ő maga is, hogy milyen életet szeretne magának és esetleg a későbbiekben a családjának.
