Csúnya dolgokat tud ám tenni az elborult woke-izmus az emberrel. Sokan nem is hinnék, hogy mivé tehet egy egészséges embert. Ma is felkavaró tartalom következik.
Sokak számára ismerős lehet Sam Smith neve. Aki esetleg – egyébként teljesen jogosan – mégsem ismerné, egy brit Garmmy-díjas énekesről van szó, aki 2012-ben adott ki lemezt és aki számos slágert tudhat magáévá. Az énekesről már a kezdetektől lehet tudni, hogy a férfiakhoz vonzódik, azonban ez bármilyen meglepő karrierje során egyáltalán nem hátráltatta, szentimentális, szakítós, sírós száma miatt sokak kedvence lett a magasrangú énekes. 2015-ben aztán bezsebelt pár Grammy-díjat, majd 2016-ben egy Golden Globe is járt neki, a Spectre című James Bond film betétdaláért. Szóval a siker adott, a díjak bezsebelve, aztán egyszer csak a visszafogott, inges zakós énekesből lett egy ilyen:
Sátánizmus, neccharisnya, magassarkú és vinnyogás. Ezt tette ezzel a tehetséges fiatalemberrel az elborult woke-ideológia, amibe valószínűleg azért ment bele, mert félt, hogy az “egyszerűsége” miatt már nem lesz érdekes a közönség számára. Mert egy egyszerű homokos már nem elég érdekes a nyugati világnak. Vagy mi történhetett? Fontos esemény még, hogy 2017-ben Sam Smith tovább árnyalta korábbi coming outját: genderqueernek nevezte magát, kijelentve, hogy épp annyira érzi magát nőnek, mint férfinak. (A könnyebb értelmezés kedvéért hadd írjam le: a genderqueer és a nembináris kifejezést azok az emberek használják magukra, akik nem a férfi/nő kettősség alapján határozzák meg a saját nemi identitásukat. A nembináris, genderqueer emberek a transznemű kategóriába tartoznak, mivel nemi identitásuk eltér a számukra születéskor kijelölt nemüktől, azaz attól, ahogyan anyakönyvezték őket.)
Az idei Grammy-díjátadón Sam Smith talpig vörös sátánjelmezbe öltözve lépett fel Kim Petras oldalán, aki egy lángokkal körülölelt ketrecben énekelt, ördögnek öltözött táncosok gyűrűjében. Másnap aztán szinte mindenki csak erről beszélt Twitteren (nem arról, hogy ők az első transz és nem bináris emberek, akik a történelem során Grammy-t nyertek a legjobb pop duó kategóriában), és sokak számára végleg bebizonyosodott: a popkultúrát tényleg elárasztják a gonosz LMBTQ+ emberek, akik az ördögnek toboroznak híveket.
Miután Sam Sminth és Kim Petras pokoli jelenetet rendeztek a Grammy-n, több amerikai konzervatív politikus és egyházi képviselő kötelességének érezte, hogy elmondja: ez a fellépés gonosz és démoni, az „üzenete” pedig veszélyes a társadalomra, kiváltképp a gyerekekre. Többen párhuzamot vontak a keresztényellenesség és a fellépők nemi identitása között, megerősítve, hogy a sátánista és az LMBTQ+ közösség a világ legveszélyesebb puszipajtásai. Az egyik legnagyobb online amerikai pletykamagazin, a TMZ a fellépés után aztán felkereste magát a Sátán Egyháza szervezetet, hogy kommentálja már a műsorszámot szakértőként és mondja el, tényleg saját sikerükként könyvelik-e el azt. David Harris, az egyház szóvivője annyit válaszolt, hogy a fellépés véleménye szerint „elmegy”, de „nincs benne semmi különös” és szomorúnak tartja, hogy politikusok szándékosan összemossák a vallási és szociális identitásokat. Hát ehhez inkább nem fűznénk sok kommentárt.
Na de nézzük akkor meg, hogy a mi kedvenc WMN magazinunk mit hozott ki mindabból, ami a Sam Smith körüli botrányokra vezethető vissza. A WMN azt írja: egyenesen tragikomikus, hogy a bántó kommentek jelentős része arról szól: Sam Smith ne mutogassa a testét, mert az ocsmány, kövér és nem szexi, inkább szégyellnie kellene tehát. Sam Smith teljes karrierje az önelfogadásról szól, nyíltan beszélt arról, mennyire nehezen fogadta el gyerek- és tinikorában a saját testét, mennyire gyűlölte magát – erőt adva ezekkel a nyilatkozataival számtalan gyereknek.
Tulajdonképpen ez úgy, ahogy van, beillik egy hatalmas művészeti projektnek is. Sam Smith életútja éppúgy, mint a gyűlölködőké: apuci hazamegy a Body Shopból/szeretőjétől, aztán bekommenteli, hogy milyen undorító ez a popsztár. Bezzeg az ő élete milyen tiszta, őszinte és tökéletes
– írja a női magazin.
Fontos hozzátenni, hogy a közösségi médiában nem egy olyan közszereplőt, influenszert találni, aki a wokeizmus miatt teljesen elvesztette a kapcsolatát a valósággal, keresi önmagát kívül, belül, mindezt pedig úgy, hogy közben arról próbálja meggyőzni a közönségét, hogy ő így milyen boldog így, ebben a testben, ebben az életben.
És persze, lehet, hogy boldog színes hajjal, befestett hónalj- és, lábszőrrel. Ugyanúgy, ahogy lehet, hogy Sam Smith és boldogabb sátánnak öltözve mint zakóban. Csak a helyzet az, hogy woke ideológia része az, hogy soha nem lehetsz igazán boldog. Mert amint boldog leszel, amint megtalálod az életben az utad rögtön nem az lesz a fontos, hogy minél több embert – beleértve saját magadat – is minél jobban meg tudj botránkoztatni, hanem az, hogy legyenek céljaid, amiket megvalósítassz és amitől teljes életet tudsz majd élni. A woke ideológia abban a pillanatban fog eltűnni az életedből, amint nem a nagyközönségnek, hanem saját magadnak kezdesz el megfelelni.
