Huszonkét év béke után ismét háború dúl Európában. A délszláv háború után mindenki abban reménykedett, hogy a következő generációk nem fogják megismerni fegyveres konfliktus rémségeit. Tévedtünk. Közel két éve dúl az orosz-ukrán háború, ahol katonák százezrei vesztették életüket és milliók kényszerültek elhagyni otthonaikat. Még azok is, akiket nem igazán érdekelt a politika és a hadviselés elkezdtek odafigyelni a híradásokra, és igyekeztek nyomon követni a történéseket. A fegyveres konfliktusok kirobbanásáról, természetéről, a győzelem és vereség okairól számtalan írás született az ókortól egészen napjainkig. Az Afganisztán, Irak és Ukrajna hadszíntereit megjárt dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség volt parancsnoka most könyvében arra vállalkozott, hogy öt egyszerű, világos pontba sűrítse a háború alapelveit. Az ezeket megvilágító példák ugyan háborús szituációkból származnak, ám ez a könyv nem csak a hadtörténet és a hadászati elméletek iránt érdeklődő olvasónak szól – minderről a Mi kérdezünk adásában beszélt a szakember, aki arról is kifejtette a véleményét, hogy vajon meg lehet-e szüntetni a világban zajló konfliktusokat. Ruszin-Szendi Romulusz szavai szerint az ideológiai különbségek komoly feszültséget okoznak Európában, a helyzet különösen kiéleződött a migránspárti országokban.
Gondolkodtak már azon, hogy vajon mit is jelent a háború, azon kívül, hogy katonák lövik egymást, vagy drónok mérnek csapást az ellenség állásaira? Hogyan lehet túlélni és miképpen lehet győztesként kikerülni e konfliktusból? Kevés mű adta meg erre a választ úgy, hogy az közérthető legyen mindenki számára – egészen mostanáig. Dr. Ruszin-Szendi Romulusz “A háború öt pillére” című könyvében olyan logikus alapvetésekre mutat rá, amelyek nem csupán a honvédelmi szakembereknek, katonák számára ad útmutatást, de a téma iránt érdeklődő civilek számára is gyors megértéshez vezet. A dandártábornok most megjelent kötetében történelmi példákon át mutat rá arra, miképpen jutottunk el a napóleoni ágyútűztől, a lovasrohamon át a modern dinamikus hadviselésig. Katonaként olvasva egy olyan művet tartok a kezemben, amelyik összefoglalja a nagy gondolkodók és hadvezérek – például Clausewitz – legfontosabb téziseit és megvizsgálja, hogy ezek vajon érvényesek- e még napjainkban.
Meggyőződésem, hogy a háború öt alapelve nemcsak és kizárólag a katonáknak ad, adhat iránymutatást, hanem alkalmazható az élet más területein is.
– minderről már a PestiSrácoknak adott interjúban beszélt Ruszin-Szendi Romulusz, a kötet szerzője. A Magyar Honvédség volt parancsnoka kifejtette:
a háborúk a történelem hajnalától kezdve az emberi civilizáció kiirthatatlan részét képezik, és a szomszédunkban dúló háború megmutatta, hogy nem csak tőlünk időben és térben távoli eseményekről van szó. A konfliktus, erőszak és a háború az emberi viselkedés szerves, rettenetes része, akár a kontinensek sorát vérbe borító világégésekről, akár a hétköznapjainkat megkeserítő összecsapásokról van szó.
Az ezeket megvilágító példák ugyan háborús szituációkból származnak, ám ez a könyv nem csak a hadtörténet és a hadászati elméletek iránt érdeklődő olvasónak szól. A könyvben kifejtett alapelvek, legyen szó a szembenálló és a szövetséges erőkhöz való viszonyunkról, célkitűzésünk meghatározásáról vagy éppen a kommunikáció fontosságáról, bármiféle konfliktus során jól alkalmazhatóak, és segítségükkel könnyebben nyerhetjük meg életünk csatáit. A Mi kérdezünk adásában arról is kérdeztük, mikor lehet béke a Közel-Keleten? Ruszin-Szendi Romulusz válaszában úgy fogalmazott:
A fegyveres konfliktusnak ugyan véget lehet vetni, de hiába számolják fel a terrorszervezeteket, a kalifátus eszméjét nem lehet megszüntetni.
– vélekedett a szakember, hozzátéve:
Egy megoldás van, ha az emberek elkezdik tisztelni egymást és elkezdenek együtt dolgozni.
– fogalmazott Ruszin-Szendi Romulusz.
„Semmi sem olyan állandó, mint a változás” – ezt ugyan már az ókori gondolkozók is hangoztatták, Hérakleitosz szavait egyébként az egyik kiképzőm is rendszeresen felidézte nekünk. Persze nem véletlenül, hiszen főleg a hadviselésben és a modern harcászatban tapasztalja meg az ember, hogy bármikor, bárhol, bármi történhet, ami miatt új stratégiára van szükség. Éppen ezeket a változásokat kell szemmel tartani és dinamikusan igazodni hozzájuk – hangsúlyozta a volt vezérkari főnök. Szerinte ezeket az alapelveket mindenkinek tudnia és értenie kell, vezetésnek és katonáknak egyaránt. Pont erről szól a könyv: habár a fegyveres konfliktust általában katonák vívják, előfordul, hogy a civilek is áldozattá, résztvevőkké válnak, utalt ezzel az izraeli–palesztin konfliktusra. Véleménye szerint ezt értenie kell a katonáknak és a vezetőknek, politikai és gazdasági pozícióban egyaránt. Sőt, szerinte ezzel tisztában kell lennie a társadalomnak is. Ruszin-Szendi Romulusz úgy véli, meg kell találni azt a szegmenst, amiben biztos, hogy felül tudunk kerekedni a szemben álló félen.
Arra a kérdésre, hogy a Magyar Honvédség adott esetben támadásra is képes lenne-e, azt felelte, hogy ugyan nincs kifejezett ellenségkép, illetve jelenleg nincs ellenfél, természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak védekezésre alkalmas a haderő. Persze elsősorban az ország és a polgárok védelmére kell koncentrálnia a honvédségnek és az államnak, de olykor a legjobb védekezés a támadás, enélkül nem lehet a végső sikert elérni. Hozzátette, a 2017 óta folyamatban lévő haderőfejlesztésben beszerzett fegyverrendszerek alkalmasak támadó hadművelet végrehajtására is. Az egykori főparancsnok szerint a 21. századi fegyveres konfliktusokban a politikusok döntenek.
Szavai szerint nem a katona kezdi, és nem is a katona fejezi be a háborút, ez a jelen harcokban is látszik. A katonai szegmens is fontos, de hangsúlyozta, a könyvben is felbukkanó clausewitz-i háromszög szerint a társadalomnak, a kormányzatnak és a haderőnek az egyensúlya, együttműködése határozza meg egy háborús konfliktus hosszát. Ha itt nincs egyetértés, és a háromból az egyik nem kívánja folytatni a háborút, akkor az a kezdeti összeütközés végét jelentheti, vagy egy teljesen más irányt – vélekedett.
A beszélgetésből az is kiderül, hogy lesz-e a most megjelent könyvnek folytatása. Nézzék meg a műsort, érdemes!
Ruszin-Szendi Romulusz 1973. május 4-én Miskolcon született. Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán diplomázott földmérő és tüzér szakon 1995-ben. Katonai pályafutása során két alkalommal vett részt külföldi misszióban. Először Irakban (2007–2008), ahol egy iraki zászlóaljat kellett mentorálnia egy különleges műveleti csoporttal, másodszor pedig Afganisztánban (2011–2012). Itt mint a Tartományi Újjáépítési Csoport parancsnoka – egyben Baglán tartomány koalíciós rangidőse – felelős volt saját munkáján kívül a tartományban lévő összes NATO-erő feladatainak összehangolásáért. A Magyar Honvédség debreceni központú 5. Bocskai István Lövészdandárjának élére 2015-ben került, ahol a parancsnoki tisztséget 2019-ig töltötte be. Távozásának évében megkapta Debrecen városa Pro Urbe-díját, a Miskolci Egyetem pedig díszpolgárává választotta. 2021. június 3-tól a Magyar Honvédség parancsnoka, 2023. január 1-től a Honvéd Vezérkar főnöke lett. Beosztásából 2023. április 27-én felmentette a köztársasági elnök, majd az altábornagy június 23-án távozott a honvédség állományából. (Forrás: wikipedia)
