A Mathias Corvinus Collegium Magyar Összetartozás Intézete az MCC hatodik intézete. Komoly feladatot kaptak, méghozzá azt, hogy Szekfű Gyula, Babits Mihály, Kodály Zoltán és Ravasz László református püspök nyomán ismét feltegyék a kérdést, hogy mi a magyar, miért jó magyarnak lenni? Margittai Gábor igazgató és Major Anita igazgatóhelyettes volt az Öreg vendége.
Megint válságos helyzetbe került Európa, 1939 után újra veszélybe került a nemzetállamok léte. De veszélybe került az emberek identitása is. Támadás érte az emberek önazonosság-tudatát, és ez a kihívás hozta létre a Magyar Összetartozás Intézetét. Sajnos a rossz történelmi folyamatok ismétlődnek, a múlt században az első és a második világégés, az évtizedekig tartó bolsevista terror, a szovjet megszállás fenyegetett minket létünkben, és most, a XXI. században egy újabb veszély leselkedik ránk a globalizmus képében, amely az európai, keresztény civilizációt veszélyezteti.
Margittai és Major újságírók, a Magyar Nemzetnél kezdték, a valóságfeltáró riportok mellett a munkájuk egyre inkább kutatói, írói, dokumentumfilmes munkává vált. Egymás után születtek meg a könyvek, a művek az úgymond „külső magyarokról”, akiket azért nem neveznek határon túli magyaroknak, mert annak egyfajta politikai tartalma van. A külső magyarok részei az egész magyarságnak, ahogyan Székelyföld vagy a Partium, ahonnan jött pl. Bartók Béla, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, avagy a Felvidék, a Szepesség, akár Kassa Rákóczi Ferenccel, Márai Sándorral vagy a Délvidék, Bácska területe, meg aztán ott van Kárpátalja. A Külső magyarok kifejezést egy Gyimesekben élő székely embertől hallották. Harminc éve járják gyalog, gépkocsival az „elhanyagolt” Partiumot, ahol szintén jó magyarok élnek (pl. Nagykároly, Nagyvárad, Szatmár…), de Anita és Gábor együtt fedezték fel a Gyimesek, a Maros- és Küküllő menti tájakat. De eljutottak Ázsiába, Afrikába, ahol keresték a magyar tudatú néptöredékeket, ebből született a Mi a madzsar? című könyv is. Elmentek a szardíniai melletti Asinara szigetre is, ahol csaknem százezer magyar-osztrák katona raboskodott az I. világháború után, erről írta meg Margittai Gábor a Szamár-sziget szellemkatonái című könyvét. Legújabb kutatómunkájuk célja az erdélyi tiltott kastélyok. A vándorlás közben bukkantak rá a többi között a Fugadi Bánffyak, az Uzoni Mikesek, a Küküllővári Hallerek, a Marosvécsi Kemények vagy a Gernyeszegi Telekiek kastélyaira és ott élő magyarokra. S itt ismerkedtek meg a kisebbségi, nemzetiségi sors súlyos hátrányaira. Ezekből is könyv és dokumentumfilm született.
Anita és Gábor úgy látja, hogy az iskolákban kellen tanítani azt a túlélési stratégiát, amit az erdélyi nemesek az évszázadok alatt gyakoroltak. Lehet tőlük tanulni. Mindketten azon dolgoznak az új munkatársakkal együtt, hogy az MCC-nek ez az új intézete újabb és újabb magyar értékeket mutassanak fel mindenhonnan a világból és tovább erősítse az itthoni belső, a Magyarországon kívül élő külső magyaroknál a magyar összetartozás érzését, az identitástudatot, a büszkeséget, hogy magyarnak születtünk, jó magyarnak lenni.
