“Az egyik otthonunkban szörnyű dolog történt, aminek nem szabadott volna megtörténnie, de azt egy nevelő követte el, s amit tett, azt a közvetlen környezetében sem vették észre. Mégis engem támadnak, tesznek felelőssé, hogy miért nem tettem ellene” – mondta Böjte Csaba atya azoknak az újságíróknak, akik az elmúlt hetekben “oknyomozás” címszó alatt olyan cikkeket írtak a Dévai Szent Ferenc Alapítványról, melyek veszélybe sodorták az elmúlt harminc évben felépített intézményhálózat további működését. “Ha egy emberben rákos daganat nő, a hozzáértő orvosok azt kimetszik, a sebet kitisztítják, meggyógyítják, a cél pedig minden esetben az, hogy a beteget meggyógyítsák, ez esetben is így kellene legyen” – hangsúlyozta az atya.
Ezekben a napokban Böjte Csaba alapítványa gyermekotthonait járja. Két hét van hátra az iskolából, biztatja, bátorítja a gyermekeit, hogy küzdjenek még a hajrában és mindeközben békét, nyugalmat is igyekszik hozni az otthonokba, amelyekben rendkívül felbolygatta az életet az elmúlt hetek, hónapok médiatámadásai. Minden otthonban szentmisét is bemutat az atya, amelyeket az Eucharisztikus Kongresszus békét hirdető himnuszával és a régi Székely Himnusszal zárnak. Ahogy a vándor fecske hazaszáll a fészkére, úgy kell hogy tudjanak hazatérni ezek a gyermekek évek múltán is az otthonokba, mert nekik ezek a házak jelentik az otthont. Ezért amit Böjte atya minden imádsága és kérése üzen:
a gyermekek érdekében az eljárásokat a hatóságokra kell bízni, az otthonokba pedig vissza kell, hogy térjen a béke és a nyugalom.
Ezzel az üzenettel hívta beszélgetésre támadóit, hogy kialakuljon egy párbeszéd és a sajtómunkások azokat is meghallgassák végre, akik nem az általuk felállított koncepció szerint nyilvánulnak meg.
Két volt nevelő és egy öt éve tartó bosszúhadjárat
Több évvel ezelőtt az egyik otthonban dolgozó nevelő kapcsán abúzus gyanúja merült fel, a hatósági eljárás, nyomozás, súlyos bűncselekményeket tárt fel. A volt nevelőt a közelmúltban jogerősen 28 év letöltendő fegyházbüntetésre ítélték. Az ügyről többször írtunk, ezért a részleteket most nem idézzük vissza. Ahogy Csaba testvér is fogalmazott: az ellen sem nekik, sem senki másnak nem volt kifogása, hogy a sajtó kiemelten kezelte a valóban példa nélküli súlyú ügyet. Ami azonban azóta történik az egy profin felépített hadjárat, célpontjában Böjte Csabával és a harminc éve működő alapítvánnyal. Immár napi szinten jelennek meg újabb és újabb elképesztő vádak valamilyen sajtótermékben, majd fröccsennek szét a közösségi médiában. A feszültséget tovább gerjesztik a külön erre a célra létrehozott Facebook-csoportban, melynek tagjai nem is rejtik véka alá mi a tervük:
“eltaposni” Böjte Csabát.
Megjegyzendő: az Átlátszó, a Mérce, a Telex és az Amerikai Népszava hasábjain megjelent “oknyomozó” riportok történetei már hónapokkal korábban keringtek a Böjte Csaba levadászására létrehozott csoportban. A fő adminisztrátor egy volt önkéntes, rövid ideig nevelő, akit teljesen nyilvánvalóan személyes sértettség okán vérszomjas bosszú hajt. Ő már évekkel ezelőtt megfuttatta a Böjte otthonokról szóló horrorsztorijait a közösségi médiában, csak eddig annyira vették komolyan, amennyire az ilyen napi három posztból ordító megszállottságot komolyan lehet venni.
Szintén aktív tagja a csoportnak az adminisztrátor barátnője – ugyancsak volt nevelő -, akit anno kisfiával fogadott be Csaba testvér és az alapítvány. A két nő egymásra licitálva posztol, ír a csoportban. Itt jelent meg először az a volt nevelt is, aki arcát, nevét vállalva állt az Átlátszó és a Mérce kamerái elé, és számolt be arról, hogy őt egy másik otthonban érte abúzus évekkel korábban a ház vezetője által. Csak a csoportban egészen más hangnemet üt meg…
Manipulált felvételek, nulla bizonyíték
A lánnyal egyidőben az otthonban nevelkedett fiatalok cáfolnak. És maga az érintett is – bár valóban tett említést az alapítványon belül többeknek bántalmazásról, azt hol megerősítette, hol pedig tagadta. Végül az akkor indult nyomozást is úgy szüntették meg:
gyermeki csíny lehetett a molesztáló vád.
A lányt vizsgáló pszichológusok nem tudták egyértelműen megerősíteni, de cáfolni sem a bántalmazás gyanúját. Ezeket a tényeket az Alapítványt támadó lapok is leírták, eleinte még kellő alapossággal, de a gyanú megalapozottságát meg sem várva újra és újra elővették a történetet. Ráadásul a keddi háttérbeszélgetésen az is elhangzott, hogy az abúzusról beszámoló videót is erősen manipulatív módon vágták meg, sőt, az erdélyi liberális lapok keze alatt dolgozó nem kevesebb mint hét ügyvéd nyálazta át a nyomozati aktát, mit lehet még abból kihozni.
Közben a fenti sajtótermékek közül egy, az Amerikai Népszava egyre elképesztőbb vádakkal állt elő – amelyeket mintha csak a lejárató Facebook-csoport kottájából írtak volna. Ezen cikkek hitelességi mércéje, hogy azokat még az Átlátszó és társai sem merték átvenni, leközölni.
Egy dolog számít, minden nap jelenjen meg valami negatív anyag a Böjte otthonokról. Írtak arról, hogy romlott ételt kapnak a gyerekek, dickensi körülmények voltak az otthonokban, ütötték-verték, gyakorlatilag csak kínozták, kínozzák a gyerekeket.
Az áldozat, aki gyerekek torkának elvágásával fenyegetőzik
Nem árt tudni, hogy a nyilatkozatokban megszólaló volt nevelők, bár nevüket a médiában nem vállalják, hosszú ideje egy Facebook-hadjárat aktivistái. Most, a kászoni botrányt kihasználva, néhány összeollózott hangfelvétellel, Messenger-üzenettel végre utat találtak a sajtónyilvánossághoz. A fő informátor, B. Krisztina konkrétan ötödik éve napi három posztban vádolja, gyalázza a szerzetest, sokszor elképesztően obszcén, trágár módon. A ferences rend egy korábbi nyilatkozatából az is kiderül, hogy őket volt, hogy óránként két panaszlevéllel is bombázta. A közelmúltban két nevelő is megosztott olyan üzeneteket, amelyekben neve, fotója alapján ez a nő írt “őrült” fenyegetéseket. Többek között az egyik ház vezetőjének azért, amiért házat “kapott”, szerinte érdemtelenül. Ezekben az üzenetekben még a gyermekekkel is fenyegetőzik. Többek közt azt írja:
el fogja vágni a torkukat.
A balliberális sajtónak nyilatkozva és a gondosan megfogalmazott Facebook-posztokban pedig arra hivatkozik, hogy a gyermekekért teszi, amit tesz. Őket akarta megmenteni attól a rengeteg borzalomtól, amit a házakban átélnek. Komoly “nyomozómunkája” során nemrég arra az állítása szerint több különböző forrásból hallott információra gyűjtött tanúkat, s bizonyítékokat,
hogy Böjte Csaba szabadkőműves, valamilyen illuminátus tagja és külföldre adja el a gyermekeket.
Ennek a sztorinak még nem járt utána sem az Átlátszó Erdély, sem a Mérce. Viszont ugyanennek a nevelőnőnek esetleges ingatlanmutyikat emlegető posztjaira azonnal rácsapott az Átlátszó. Éppen a keddi napon jelent meg nagy tényfeltáró cikk arról, hogy szerintük indokolatlanul vásárol ingatlanokat az alapítvány, vagy felelőtlenül költ a felújításokra.
Amikor az Átlátszó Erdély megállapítja, hogy a napköziotthon felesleges
Az állítólag indokolatlan ingatlanberuházások olyan új projektek alapjai, mint például az idősek napköziotthona, amelyet nemrégiben szentelt fel az Böjte atya Csíkszeredában, a püspök jelenlétében. A Szent Mónika Otthonban az idősek, ha kell nappali ellátást kaphatnak, de amolyan klubhelyiségként is szolgál. De ilyen “értelmetlen” ingatlanberuházásokból lettek szálláshelyek, amelyek bevételéből vélhetően nem Csaba testvér szeretne új Gucci reverendát venni magának. A bevételt hozó létesítményekre azért is szükség van, hogy elinduljanak egyfajta önfenntartás felé, hiszen az otthonok működtetési költségének mindössze 32 százalékát állja a román állam, az adományok pedig félő, hogy komolyan megcsappanhatnak a lejárató hadjárat hatására. De még egy komoly haszna van, többek között a sokat támadott szálláshelyeknek: szakmát és munkahelyet is képes adni az itt felnövekvő, vagy már kirepült gyerekeknek. Az első csapat nemrég szerzett vendéglátó-szakmát a magyarországi SÉF iskolában. De futtatnak olyan projektet is, részben állami támogatással, amely a külföldre költözött fiatalok hazaköltözését segíti. Nemcsak lakhatást, képzést, hanem életkezdő támogatást is adnak azoknak, akik vállalják hogy visszatérnek. Említhetnénk a boksz akadémiát is, ami sokak szemét szúrta. Érvnek talán elegendő, hogy bajnoki címeket nyernek, s ma már többen válogatottak is az ökölvívók közül, akiknek éppen ez a sport teremtette meg az első lehetőséget a kitörésre.
Az újságíró felelőssége NEM tönkretenni harminc év munkáját
A háttérbeszélgetésen, a szovátai otthonban megszólalt több ott felnőtt Böjte-gyermek, akik ma már vagy egyetemre járnak, vagy családjuk van és saját gyermekeiket nevelik, vagy akik végül maguk is nevelővé váltak. Egyöntetűen arra kérték a sajtó munkatársait,
gondolják végig a felelősségüket mielőtt írnak, mert miközben egy volt nevelt által elmondott vádakat hajtják, a hatóságok helyébe lépve, az ő otthonukat sározzák be, nem foglalkoznak azzal, hogy ezekben az otthonokban hatezer gyermek nőtt fel, akik a legnagyobb többségben vitték valamire az életben. A botrány, amit gerjesztenek napról napra kihat mindenkire, akik az alapítványhoz kötődnek. Ha pedig a támogatók bizalmát is megrendítik harminc év munkáját teszik tönkre, és még a most nevelt gyermekeket is vissza kell küldeniük oda, ahonnan jöttek, mert nem fogják tudni miből felnevelni, eltartani őket.
A megjelent újságírók a megfogalmazott vádak mellett persze azt hangoztatták, ők régi dolgokról írtak és csak egy-egy esetről, amiről nekik beszéltek. Álláspontjuk szerint ez pedig külön dolog és nem függ össze a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és Böjte Csaba érdemeivel. Bár a valódi párbeszéd elmaradt, a nyitott füleket több történet is megérinthette volna olyan gyermekekről, akik anya nélkül indultak és saját maguk mondták el: az Alapítványnál találtak igazi otthonra. Oda térnek haza. Dac, szökések sora után, ha csak tizedikre is, de hogyan lett meg egy fiatal anyává lett nevelt lány érettségije, majd mára a második diplomája is. Vagy hogyan jutott el a családban még mindenki által süket-némának hitt kislány Angliáig, ahol ma gyermekvédelmi szakemberként dolgozik. Vagy az erdőben, kóbor kutyák közt, egy tanyáján élő gyermekeket miként vett Csaba atya gondozásba, gyógyíttatták meg a dongalábú kislányt, s neveltek a testvérekből teljes életet élő, ma már boldog fiatal felnőtteket.
A házvezetőket is megviselik a botrányok
Az elmúlt napokban a PestiSrácok.hu háromfős stábjával követtük Böjte Csabát otthonról otthonra. Bár a sok támadás után az első reakciójuk szinte kivétel nélkül mindenhol a védekezés, a gyermekek óvása, lassan, de nyílnak a szívek.
Elmondják, milyen fájdalmat élnek át most, amikor mintha mindenki csak rosszat akarna írni róluk. És nem értik, miért.
Vacsora közben a szovátai házban egy kisebb és két nagyobb fiú ült körül. S egyszer csak mesélni kezdenek, élményekről, filmekről, amit láttak. Egyikük büszkén mutat képeket arról a teraszról, kőasztalról, amelyet a saját kezével készített. Egyelőre próbálkozik csak – mondja szerényen – pedig a munka egy mesternek is becsületére válna. Ismerkedik az anyagokkal, képzi magát és gondolkozik, hogy ács vagy burkoló szeretne-e lenni. Én örömmel nézem a büszkeségeit – más ugyan ebben a székben talán azt firtatná, hát csak nem dolgoztatják? A gyermekmunkát bünteti a törvény…
Minden hozzáállás kérdése: a jót keresed, amit itt mellesleg keresni sem kell, vagy a támadási felületeket.
Vacsora után már kirepült, mára édesanyává érett fiatal asszonyok mutatták gyerekkori szobájukat, ahol felnőttek. A kedves, otthonos szobák falain hosszan sorakoznak a tablók és rajtuk a boldog gyermekarcok.
Az vagyok én – mutatta – a tizennyolcadik születésnapomon. Akkora tortát kaptam, hogy alig bírtunk vele.
