Ha Irakról és Bagdadról hallottunk az elmúlt években, akkor csak robbantások, merényletek, véres tüntetések képei sejlenek fel. Amikor az USA megszüntette Szaddám Husszein elnök több évtizedes uralmát, mindenki abban reménykedett, hogy gyorsan beköszönt az új éra és egy demokratikus államot sikerül majd létrehozni. Nos, nagyon nem úgy történt…
Az exelnököt kivégezték, hogy ez mennyire volt törvényes vagy nem, most nem firtatom, azt sem, hogy mennyire volt jogszerű az egész háború Szaddám és az iraki nép ellen, hiszen rájuk várt sok év szenvedés, káosz és terrorizmus. Amikor a győztes USA szélnek eresztette az iraki hadsereget, rendőrséget és a titkosszolgálatot, a rettegett „Muhabaratot”, akkor nagy hibát követett el. A katonai és rendőri vezetők fogadkoztak, hogy felesküdnek az új kormányra és az új alkotmányra és hűen fogják szolgálni azt, azonban Washington DC hajthatatlan maradt.
Egymillió ember vesztette el a munkáját és ha a családokat is hozzáadjuk, akkor milliók maradtak kenyér nélkül. Nem kellett sokáig várni, hogy az elégedetlenkedő tisztek vezetésével létrejöjjön az ellenállás. Rengeteg fegyvert nem szolgáltattak vissza, ezek nagy része lázadókhoz került. A nemrég még felszabadítóként ünnepelt amerikaiak célpontokká váltak. Az út mentén elrejtett pokolgépek, amelyek néha a szeméthalom alatt, vagy egy kibelezett kutyatetembe voltak elrejtve, megtették hatásukat. Az áldozatok magas száma miatt az amerikai katonák és a privát hadseregek alkalmazottai is egyre idegesebbek lettek. Tőrbe csalt fiatal amerikai katonák, véletlen lelőtt civilek, öngyilkos merénylők, emberrablások és bűnözés jellemezték Irakot.
Csak idő kérdése volt, hogy az akkor legrettegettebb terrorszervezet, az al-Kaida is megjelenjen a színtéren. A jordániai „mészáros” Abu Muszav al-Zarkávi, aki a gyilkolást a szervezet afganisztáni kiképzőtáborában tanulta, rövid idő alatt az al-Kaida emírje lett. Megszületett az „al-Kaida as Sham” azaz az al-Kaida Keleti szárnya. A kegyetlen gyilkos rettegésben tartotta Irakot, és arra az emberre, akivel kapcsolatban felmerült, hogy kooperál az amerikaiakkal, borzalmas halál várt. A feltehetően szociopata gyilkos nemcsak amerikaiakat ölt, hanem síita muszlimokat is. Előszeretettel küldte öngyilkos merénylőit a síita mecsetekbe és kegyhelyekre, de az amerikaiakon kívül az irániak is a fejét akarták. 2006-ban a CIA, valamint a jordániai titkosszolgálat információi alapján a „Task force 145.” rátalált a terrorista vezér rejtekhelyére, de még így is hat hét idegtépő várakozás várt a kommandósokra, mire Zarkávi megjelent. A rajtaütésben bevetett gránát súlyos tüdősérülést okozott a „Bagdadi Mészárosnál”, akinek szervezete végül egy órás haláltusa után feladta a harcot.
Az öröm nem tartott sokáig, mivel a megtépázott al-Kaida és más dzsihádista csoportok tagjaiból megalakult az igazi „rém”, vagyis az Iszlám Állam, a Kalifátus, ahogy később nevezték. Rengeteg pénzzel, támogatóval és külföldi harcossal hatalmas területet szakítottak ki Irakból és Szíriából. Okosan csinálták, első körben az elfoglalt településeken helyreállították az infrastruktúrát, a víz, gáz és áramellátást. A fegyveresek garantálták a közbiztonságot is, ám miután az emberek megbíztak bennük, rájöttek, hogy magának a „gonosznak” adtak teret. Nyilvános lefejezések, rabszolga-kereskedelem és tébolyult fanatikusok rémuralma kezdődött sokmillió embernek…
(Folytatjuk!)
