Ugyan jelentősen mérsékelve a korábbi büntetéseket, de elítélte a Hunnia-ügy vádlottjait a Fővárosi Ítélőtábla bírói tanácsa: Budaházy Györgyöt 6 év, társait 5 és fél év, 5 év, illetve 2 év fegyházbüntetésre, amelyből a bűnszervezet minősítés miatt nem szabadulhatnak kedvezménnyel.
Ez összességében véve azt jelenti, hogy a letartóztatásban – azaz börtönben, valamint házi őrizetben – töltött időt leszámítva Budaházynak még körülbelül 2 évet, társainak 2 és 4 év közötti időt kell fegyházban tölteniük. A tíz vádlottból hat esetében az ítélet jogerőre is emelkedett. Négy vádlott – Sz. Frigyes, T. Csaba és a P. testvérek – esetében van bűnösség megállapítására vonatkozóan különbség az egyik vádpont tekintetében az első és másodfokú ítélet között, ezért esetükben harmadfokon folytatódhat a büntetőper. A táblabíróság épületében olyan jelenetek játszódtak le az ítélethirdetés során, amelyek rávilágítanak a társadalom igazságról alkotott képe, erkölcsi álláspontja, illetve a jog szűk keretei és rideg valósága közötti szakadékra. Török Zsolt tanácsvezető bíró indokolásában kiemelte, hogy a vádlottak nem terroristák, a társadalom értékes tagjai, de azok a cselekmények, amelyek miatt – mivel a vádhatóság nem ejtette a vádat – ítéletet kell hirdetniük, a Büntető Törvénykönyv passzusai szerint súlyosan büntetendők. Mérlegelve az időmúlást, a vádlottak társadalomban betöltött szerepét, a terrorcselekmény miatt kiszabható legalacsonyabb büntetést, az úgynevezett törvényi minimumot mérte a terheltekre. (Budaházy és egy másik vádlott büntetése kevéssel meghaladta ezt a bizonyos törvényi minimumot.)
Több száz, szolidaritását kifejezni vágyó, Budaházyék mellett kiálló ember jelent meg csütörtökön reggel a Fővárosi ítélőtábla előtt, majd követte végig az ítélethirdetés és indokolás drámai pillanatait. Miután Török Zsolt tanácsvezető bíró az ítélet rendelkező részét ismertette, a hallgatóság vigyázzban állva énekelte el a Szózatot. Ez a tanács tagjai egyébként szintén vigyázzban állva, megrendülve hallgatták végig. Mivel a jog szerint a Szózat éneklése is rendzavarásnak minősül, a bíró előbb ki akarta üríttetni a termet, miután azonban a jelenlévő készenléti rendőrök ennek nem tettek eleget, az első felszólításra a rendelkezést visszavonta. A tömeg végül egyetlen hangos szó nélkül hallgatta végig a több órás indokolást. (A tárgyaláson jelenlévő két ügyész egyébként ülve maradt a Szózat alatt.)
Egy bíró nem viheti a saját érzelmeit az ítéletbe
A táblabíróság megállapította, hogy valóban több eljárási hiba történt első fokon, ám ezek álláspontjuk szerint kiküszöbölhetők másodfokon. A bizonyítékok törvénytelen beszerzéséről, alkalmazásáról, kikényszerített vallomásról, vagy szembesítés elmaradásról szóló védői álláspontokkal nem értett egyet, azzal viszont igen, hogy több védői indítvány elutasítása sem volt helyénvaló, azt pedig elfogadhatatlannak nevezte, ha egy bíró saját érzelmeitől motiváltan ítélkezik. Felidézte az elfogultság kapcsán tett védői indítványokat Ignácz György ítélete kapcsán, amely kihirdetésénél tetten érhető volt a személyeskedő hangnem, a cinikus megjegyzések. Ez a táblabíróság szerint is elfogadhatatlan.
Török Zsolt hosszasan elemezte, hogy a kisebb tűzkárok, amelyek esetében esély sem volt arra, hogy továbbterjedjenek, emberi életre veszélyt jelentsenek, miért nem valósítják meg a közveszélyokozás bűntettét, ugyanakkor a terrorcselekmény minősítést osztotta a vádhatósággal, illetve az első fokon ítélkező törvényszékkel. Több példát felhozva indokolta, miért lehet egy nem emberi élet ellen irányuló cselekmény is terrorcselekmény, ugyanakkor, mint mondta, egy kisértékű rongálás semmiképpen sem az. Az elsőfokon megállapított többrendbeli terrorcselekményt az Ítélőtábla egyrendbelinek minősítette.
Súlyos ellentétek, anomáliák vannak, amit mindenki érzékel, de a törvény szerint ítélkezni kell
A legfontosabb, amit a táblabíró megállapított, hogy olyan ellentétek, anomáliák vannak ebben az ügyben, amit mindenki érez. Eltelt 14 év, és még ha annak idején a Büntető Törvénykönyv szerint súlyosan büntetendő cselekményeket is követtek el a vádlottak, azóta más irányt vett az életük. Bűnismétlésre, arra, hogy akár csak hasonló törvénysértéseket is elkövetnének, esély sincs. Aláhúzta: az, hogy a Büntető Törvénykönyv szerint egyes cselekmények terrorcselekménynek felelnek meg, nem jelenti azt, hogy a vádlottak “terroristák”. Mint mondta, azt is látja, hogy kifejezetten hasznos, értékes tagjai a társadalomnak, viszont a 15 évvel ezelőtti tetteket teljesen súlytalanná tenni sem lehet. Az ítéletnek a megtorlás elvét is követnie kell, de az időmúlást komoly enyhítő körülményként kell értékelni, ezért a terrorcselekményekért kiszabható legalacsonyabb büntetési tételből indult ki, a differenciálásra a vádlottak eltérő cselekményei és azok eltérő súlya miatt került sor.
A törvény kötelező rendelkezése alapján a bűnszervezeti minősítésre tekintettel nincs lehetőség arra, hogy a vádlottak úgynevezett feltételes kedvezménnyel szabaduljanak, azaz büntetésüket (levonva a már eddig letartóztatásban, illetve házi őrizetben töltött időt) teljes egészében le kell tölteniük. Tíz vádlottból hat esetében a törvény azt is kötelezően előírja, hogy az ítélet jogerőssé válásával a kiszabott büntetést azonnal meg kell kezdeni, ezt tehát az Ítélőtáblának el kellett rendelnie. Hat vádlottat rendkívül emberséges hozzáállást mutatva ugyan, de őrizetbe vettek és elvittek a rendőrök és büntetés-végrehajtási őrök. Engedték a hosszú búcsúzkodást, azt, hogy az immár elítéltek a médiának nyilatkozzanak, felsegítették kabátjukat, vagy hátukra előre összecsomagolt és már a tárgyalóteremben “várakozó” málhazsákjukat. A jó fél órás jelenet – és egyébként szinte az egész tárgyalási nap – minden pillanata azt mutatta: a tárgyalóteremben jelen lévők szinte valamennyien érzik, nincs ez rendben így, nem ilyen az igazság…
Répássy Róbert: “a kegyelmi eljárás folyamatban van”
A vádlottak elszállítását követően a családtagok és hallgatóság egy nagyobb csoportja gyalog vonult az ítélőtábláról az Igazságügyi Minisztériumhoz, ahol Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkár az épület előtt várta az érkezőket. Végighallgatta a Budaházyné Trencsányi Bernadett által írt és Gaudi-Nagy Tamás által tolmácsolt – immáron végrehajtási – kegyelmi kérvényt, amelyet azzal egészítettek ki, hogy kérik a kegyelemről való döntésig az ítélet végrehajtásának félbeszakítását. Répássy Róbert arról biztosított mindenkit, hogy a kegyelmi eljárás folyamatban van, a büntetés letöltésének felfüggesztéséről viszont csak azt követően tudnak dönteni, ha az ítéletnek legalább a rendelkező részét írásban megkapták. Ez vélhetően néhány napot vesz csak igénybe.
A tiltakozó vagy sokkal inkább segélykérő menet során többen is megszólaltak, felszólaltak, többek között dr. Morvai Krisztina büntetőjogász, egyetemi docens, volt EP-képviselő, aki a PestiSrácok.hu-nak interjút is adott, elemezve, véleményezve a büntetőeljárás és a másodfokú ítélet fontosabb részleteit.
Morvai Krisztina: “Súlyosan sérült a igazság, amit csak kegyelemmel lehet helyreállítani”
Morvai Krisztina azóta nem vállalt közszereplést és nem is szólalt meg a nyilvánosság előtt, amióta visszavonult a politikától, Budaházyék ügyét viszont végig aktívan követte és a történtek megszólalásra késztették. Amellett, hogy hosszasan értékelte a táblabíróság megnyilvánulásait, amelyek véleménye szerint arra utalnak, hogy egy sokkal magyarabb, nemzetibb és emberségesebb bíróság előtt volt most az ügy, mint korábban, azt is megjegyezte: az viszont fájó, hogy a törvénytelen bizonyítási cselekményeket figyelmen kívül hagyta, bizonyítékbeszerzésben történt törvénytelenségeket nem állapította meg, pedig rendkívül fontos például az, hogy egy házkutatást ma Magyarországon milyen körülmények, milyen szabályok keretei között lehet lefolytatni, ahogy az is, hogy egy terhelő vallomást tett tanúval a szembesítések megtörténjenek, úgy tudjon védekezni az ellen a vádlott, hogy ezt a vallomást a szemébe mondják.
A volt európai parlamenti képviselő arra is rámutatott, hogy csak Budaházy György esetében az, hogy egyszer 13, egyszer 17, majd 6 évre ítélték ugyanazon bűncselekményekért, önmagában mutatja az egész eljárás abszurditását. Összegezve, Morvai Krisztina álláspontja szerint az, hogy Budaházy Györgynek és több társának fegyházba kellett mennie, közben Gyurcsány Ferenc szabad, bíróság elé sem állították, olyan súlyos igazságtalanság, ami szinte feloldhatatlan. Az igazságot, a társadalom igazságérzetét, amely súlyos sebet kapott, helyre kell állítani, és éppen ezt a célt hivatott szolgálni a köztársasági elnöki kegyelem intézménye.
A PestiSrácok.hu élőben követte végig az ítélethirdetés előtti eseményeket, valamint az ítélet kihirdetését követő tiltakozó menetet is:
