Riportnak indult, de az őrület határmezsgyéjéről készült úti beszámoló lett a ferencvárosi képviselő-testület mai üléséről íródó cikk. A “NER utáni világ laborja” inkább Alíz Csodaországának tükörvilágára emlékeztet, ahol különféle hóbortos alakok abszurd beszélgetéseket folytatnak, eszement játékokat játszanak. A ferencvárosi testületben az idő relatív, nem működik a valódi világ megszokott logikája, az itteni emberek egészen máshogy használják a nyelvet, más szabályok szerint játsszák a játékokat, és persze ott a mindenkit lefejeztető Királyné, Baranyi Krisztina. Hogy mi a következő szint a szánalmas alatt, azt olvasóink nyílt pályázatára bocsátom. Aki viszont kíváncsi arra, hogy hogyan is áll a Telepy utcai iskola sportcsarnokának ügye, az mindenképp nézze meg a videót.
Már négy éve a 2019-es önkormányzati választásnak, és még mindig megdöbbentő, hogy némelyik kerületben mivé fajult a közügyek nyilvános vitele, vitája. Ferencváros a politikai tükörvilág, ahol lehetne tényekről beszámolni, lehet újságírással múlatni az időt, csak nem érdemes. Hiszen a valóság szövete minden percben csavarodik, a formállogika pedig fejvesztve menekül, miközben a tettek és szavak köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Ott vannak például azok a baloldali politikusok, akik elhallgattatásra panaszkodnak, de kérdésre nem válaszolnak. Azok, akik ki nem állhatják a polgármester asszonyt, de szemrebbenés nélkül állnak pártjuk mögé, amikor azok kijelentik, hogy „Baranyi Krisztina az egyik legerősebb szövetségesünk”. Vagy azok, akiknek emberi méltóságát saját szövetségeseik tiporják sárba, akikkel aztán helyeselve szavazzák meg az újabb öncsonkítást: a tükörvilág Királynéjának vérengzéséhez a kivégzettek adják a szignót.
Hogy mindeközben órákba nyúló viták során sikerül elnyammogni azon a kérdésen a városvezetés kezdeményezésére, amit maga a polgármester asszony – akkor képviselőként – szavazott meg, a józan ész határán már rég túl van, de legalább a kompetenciát remekül méri belső értékelések, átvilágítások nélkül is. Működik itt, kérem szépen, az átláthatóság – látszik, hogy nagyon nem megy ez a kabinetnek. Azt már hozzá sem teszem, hogy a testület által hét éve megszavazott javaslatban Baranyinak és kabinetjének most, regnálásának negyedik évében is van újdonság. Mindez egy olyan témakörben, ami elvileg prioritást élvez a szociálisan érzékeny laborban.
És hogy hogyan működnek a nyelv szabályai a nyúlüreg mélyén? Az orwelli újbeszél és a tükörvilág sajátos elegyében a szavak még csak azt sem jelentik, amit jelenteniük kellene. A hírhedt vicc szerint az ellenzéket azért nem szabad bántani, mert még a korrupciót sem tudják üzemeltetni. Az még hagyján, de már a demagógia is akadozik. Ígérgetni pedig még a legszegényebb ember is tud. Aztán ott a ferencvárosi baloldal, aki már azt sem…
Esetünkben például arról van szó, hogy egy kerületi iskola udvarán egy cég saját és állami forrásokból, az önkormányzat anyagi hozzájárulása nélkül építene sportkomplexumot, amelyet tanítási időben az iskolások igény szerint kizárólagosan használhatnának, egyébként pedig sporteseményeknek adna otthont. Olyan beruházás ez, amit pártszimpátiától függetlenül mindenki megszavazott az előző ciklusban: egyhangúan támogatta a testület a projektet, köztük Baranyi Krisztina is igennel szavazott. Ehhez képest 2023-ban, miközben az ellenzék erőt, pénzt nem kímélve szítja az oktatás színvonalával kapcsolatos indulatokat, Ferencváros polgármestere egy olyan projektet akasztana meg, amelyet ő maga is támogatott, sőt, még a baloldali frakciók is. Vagyis támogatnának, ha ezért nem kapnának azonnali ledorongolást, nem következne az egzisztenciális megfélemlítés az ellenkezésért. Ha a dafkepolitizálás megkívánja, már nem is olyan fontos az oktatás infrastrukturális feltételeinek javítása.
És ebben a kedves, kicsavart világban, ahol a baloldalt saját támogatott polgármesterük nyomja el, valami furcsa, Stockholm-szindróma jellegű tünetegyüttesnek köszönhetően a Királyné tovább regnál és újabb fejeket követel. Hiába, a forradalom előbb vagy utóbb felfalja saját gyermekeit.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
