Kevés történés határozta meg annyira a Közel-Kelet politikáját, mint az iráni sah, Reza Pahlavi bukása 1979-ben. Az Amerika-barát uralkodó támogatottságát már csak a felső tízezer biztosította. A korrupció átszőtte az országot, és aki nyíltan kritizálta a rendszert, azt elvitte a Savak, a rettegett titkosszolgálat. Hatalmas szakadék tátongott az elegáns Teherán és a vidéki települések között.
A francia száműzetésben élő vallástudós Ruhollah Khomeini ajatollah látta az uralkodó hatalmának meggyengülését, és érezte, hogy Irán lakossága változást szeretne. Érezhető volt, hogy már a hadsereg sem áll Reza Pahlavi oldalán. A sah még próbálkozott és menesztett néhány politikust, valamint a rettegett Savak vezetőjét, de az egyre erősödő tüntetések nem csitultak. 1979. január 16-án az uralkodó és családja elhagyta Iránt és Egyiptomban kért politikai menedékjogot. Távozására hatalmas ünneplés tört ki az egész országban, egyedül a „császári gárda” csapott össze Teheránban az ellenzékiekkel. Khomeini ajatollah február elsején visszatért Iránba egy Air France utasszállító gép fedélzetén. Félő volt, hogy a „császári gárda” esetleg lelövi a gépet, ezért több francia diplomata és újságíró is az ajatollahhal tartott, így garantálták a biztonságát. Bahtiár miniszterelnök azt remélte, hogy Khomeini csupán az ország vallási vezetője lesz és Khom városában fog letelepedni, és a világi hatalom az övé marad, ám ebben tévedett. Az ajatollah néhány nappal később megalakította saját kormányát és Mahdi Bazargant nevezte ki az új miniszterelnöknek.
Február 9-én harcok kezdődtek a még mindig Pahlavihoz hű és a Khomeinit támogató alakulatok között. Két nappal később, február 11-én győzött az Iszlám Forradalom. Iránban ezt a napot „fadzsr”-nak, hajnalnak nevezik.
Még abban az évben, májusban megalakították a Szepah Paszdarant, azaz a Forradalmi Gárdát, hogy leküzdje az ellenforradalmi erőket, akik kétségbe vonták az új kormány hatalmát. A szervezet az Iszlám Köztársaság legerősebb katonai szervezetévé nőtte ki magát, és komoly politikai erőt is képvisel a Közel-Keleten. A Forradalmi Gárda komoly szerepet játszott az Iszlám Állam nevű terrorszervezet legyőzésében is.
Az emigrációban élő Reza Pahlavi sah egészségügyi állapota nagyon megromlott, ezért Carter elnök engedélyt adott neki arra, hogy az USA-ba utazzon gyógykezelésre. A fiatal forradalmárok egy csoportja ezen úgy felbőszült, hogy megrohanták az Egyesült Államok nagykövetségét és 63 amerikait ejtettek túszul, majd további három személyt ejtettek foglyul a teheráni külügyminisztériumban. Tizenhárom túszt végül elengedtek, ám ötvenen 444 napig fogságban voltak. Jimmy Carter parancsot adott a túszok kiszabadítására és elindult az „Eagle Claw” (Saskarom) akció. A terv az volt, hogy a Delta Force speciális alakulat a légierő és a tengerészgyalogság támogatásával alacsonyan berepül Iránba, magukat álcázva gépkocsikkal eljutnak a túszokhoz, kiszabadítják őket, majd visszatérnek a sivatagba és légi úton elhagyják az országot.
A küldetés katasztrófába torkollott: egy Hercules repülőgép összeütközött egy Sikorsky helikopterrel, 5 katona a légierőtől és három tengerészgyalogos vesztette életét. A vészleszállást követően arra jött egy iráni távolsági busz, amelyben több tucat utas volt és szemtanúi voltak az eseménynek. A katonák őket nem engedhették tovább, nehogy egy benzinkútról telefonon értesítsék a hatóságokat. Egy homokvihar miatt egyre rosszabbak lettek a látási viszonyok, és félő volt, hogy a homok tönkreteszi a még működő helikoptereket. Az alakulat parancsnoka úgy döntött, hogy megszakítják a missziót. Amint ennek híre ment, a túszokat egy másik helyre szállították.
