Magyarországnak területi követelései lennének Szlovákiával szemben, ha olyan lenne a külpolitikai helyzet – állította néhány napja a kissé túlmozgásos szlovák külügyminiszter. De a történelmi paranoián túllépve, milyen igényei vannak valóban a magyarságnak Szlovákiával szemben? Mi ez a folyamatos felfordulás a szlovák belpolitikában, ami szeptemberre előrehozott választásokba torkollik, és mire számíthat ebben a zavaros helyzetben a felvidéki magyar politizálás? Mi lesz a Visegrádi Négyekkel? Ezeket a kérdéseket rágtuk át Gubík Lászlóval, a felvidéki Szövetség a Közös Célokért elnökével, egyben az Esterházy Akadémia igazgatójával, akit Vésey Kovács László, valamint Kolárik József, az Itthonról Haza portál főszerkesztője kérdezte.
„Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy ez nettó provokáció. Most, hogy ez kinek az érdekeit szolgálja, könnyen összerakható”
– kommentálta Rastislav Káčer szlovák külügyminiszter magyar területi igényekkel kapcsolatos kijelentését Gubík László. Szavai szerint nem alkalmas a politikai klíma magyar–szlovák meccselésre, és sem a szlovák, sem a magyar közhangulat nincs most ráhangolódva az ilyesmire.
A külügyminiszter soviniszta hangulatkeltése révén szóba került, hogy a globalizmussal szemben álló patrióta politikai erők jegelik az ellentéteiket, a korábbi jogsértések ügyét, ami hiteltelennek tűnhet. Erre legközvetlenebb példa a közelgő szlovákiai előrehozott választásokon ismét kormányzati szerepre készülő Robert Fico, aki most Orbán Viktor egyik leghangosabb pártolója a nemzetközi térben, viszont ugyanő fogadtatta el egykor miniszterelnökként a szlovák ellentörvényt az Orbán-kormány által a külhoni magyaroknak megadott kettős állampolgárságra válaszul. A Léván született és felnőtt Gubík László maga is emiatt nem rendelkezik szlovák állampolgársággal immár csaknem 12 éve. Mint mondta, a jogsértéseket annak ellenére sem feledjük el, hogy végül az Európai Unió is lerázta magáról az ügyet, hogy egy tagállama embereket foszt meg az állampolgárságuktól.
„Ha nekiállunk izmozni, már tapasztalat, hogy nem tudjuk győzelemre vinni ezeket az ügyeket. Viszont ha keblünkre öleljük északi testvéreinket, tehát a szlovákságot, akkor könnyen lehet, hogy hamarabb révbe érünk egy-egy ilyen ügynél”
– fogalmazta meg a talán meglepő, ám a geopolitika, a közép-európai népek egymásra utaltsága szempontjából is észszerű megközelítést. Korábban az a kép élt bennünk (Felvidéken, de akár Magyarországon is), hogy a környező államok liberális pártjai lesznek partnerek a külhoni magyarok nyelvi és közösségi jogainak, autonómiájának érvényesítésében, de kiderült, hogy nem – tette egyértelművé.
„Éppen a liberális politikusok az érdekeltek abban, hogy a feszültség fenn legyen tartva, vagy ha nincs, akkor mesterségesen ki legyen alakítva. (…) Érdekes, hogy mondjuk a szlovák nacionalista vagy hazafi politikusok nem pengetik ezeket a húrokat”
– hívta fel a figyelmet. Nagy tanulságnak véli, a hazafias politikai erők a szomszédos országokban is értik, mit jelent közösségben gondolkodni, ezért velük ezekben az ügyekben is hamarabb van esély közös nevezőt találni.
Az egészen a V4 jövőjéig kiterjedő fejtegetésben természetesen nem lehetett megkerülni a Gubík László által politikai origóként felvállalt Esterházy Jánost sem, aki magyar apa és lengyel anya gyermekeként, pályafutása végéig (Cseh)Szlovákiában maradva képviselte az ottani magyarokat. Alaposan kiveséztük a szlovák belpolitikát, beleértve az ottani magyar erők kihagyott és akár fel sem ismert lehetőségeit. Ezek közt a legszembeötlőbb, hogy a magyarként folyamatos szlovák jelenléttel együtt élő, a csehekkel és a lengyelekkel is szót érteni képes felvidéki magyarok a „legvisegrádibb” közösség. Nézze meg a teljes beszélgetést!
