Még mindig Ambrózy nélkül, de legalább Ábrahám Robival az első blokkot kedvenc témánknak szentelhettük: a transzizmusnak. Azonban a szokásosnak tekinthető hangnem egy kicsit komolyabbra sikeredett, hiszen elsőre a halálbüntetésről, másodjára pedig arról beszéltettünk, vajon mitől nőhet ugrásszerűen nyugaton a fiatalabb generációk közt az LMBTQI-érintett emberek száma. A második részben pedig Bogár László, közgazdász volt a vendégünk, aki beavatott minket az összeesküvések gyakorlatába a hetvenes évektől napjainkig.
Általában poénkodni szoktunk a transztémákon. Illetve egészen pontosan azon szoktunk poénkodni, ha valaki láthatóan nem igazán transznemű, de divatból meg figyelemfelkeltésből úgy tesz, mintha az lenne, mint mondjuk Conchita Wurst. Sajnos vannak olyan emberek, akik tényleg azzal a problémával küzdenek, amibe ő egy fellépés erejéig kényelmesen belelép, nevezetesen, hogy a másik nem testébe születtek. Esetleg ennek enyhébb formájaként valamilyen módon kapcsolódnak a másik nemhez. Például nőként valahogy van bennük két here is, aminek nem kéne ott lennie, és ez nekik nem poén meg karrierlehetőség, mint Conchita Wurstnak, hanem egy megoldandó orvosi probléma. Vajon Amber McLaughlin valóban nő volt, vagy csak az új idők modern vallásának engedelmeskedve így próbált megmenekülni a kivégzéstől, mint régebben a kereszténynek betérő halálraítéltek?
