Habár Jeszenszky Zsolt kollégánk váratlanul elérzékenyült és a Facebookon elnézést kért Baranyi Krisztinától, amiért egy másfél évvel ezelőtti Hobbista-adásban a rá tett dehonesztáló megjegyzésekkel “átlépték a jóízlés határát”, mi a legutóbbi Polbeatben számba vettük: a baloldal prominensei, köztük maga Baranyi az elmúlt években nemcsak a jóízlés, hanem az emberi minimum minden létező határát lépték át az uszító, gyűlöletkeltő, durván személyeskedő, hazug és dehumanizáló kijelentéseikkel. Huth Gergely, Jurák Kata és Bálint Botond felidézte a “Büdös zsidók, patkányok, aberráltak, prostik, gombák, cigányok” címmel közreadott toplistánkat, amelyben balos politikusok és megmondóemberek szövegeit gyűjtöttük össze – köztük a címben szereplő durvaságokat.
A műsorban több olyan példát is felhoztunk, ahol akár életveszélyes fenyegetések értek jobboldali médiamunkásokat, de ennek alig lett következménye. Huth Gergely itt felidézte, hogy például Jurák Kata ellen Baranyi Krisztina párttársa, Juhász Péter olyan módon uszított pár éve, ami után őt és családját a legkülönfélébb, perverz és életveszélyes fenyegetések érték: kolléganőnket leköpték, cigit nyomtak el rajta, autóját tönkretették, következmény nélkül. (Bár egy másik fenyegetőt most lekapcsolt a rendőrség.)
László Petra operatőr kollégánőnkre pedig a világ muszlim fanatikusait uszították rá a szerb–magyar határon történt migránsbetörés után, és amikor videofelvételek és jogerős bírósági ítélet is bebizonyította az ártatlanságát, senki nem kért bocsánatot tőle – nem mintha a rettegésben töltött éveket vissza lehetne adni.
Bálint Botond ugyanakkor – a szociálpszichológiában szerzett több évtizedes jártasságát megcsillogtatva – levezette, hogy mindezek ellenére kifejezetten béketűrő a magyar társadalom, és itt hiába próbálkoznak az Alinsky-forgatókönyvvel, még az ellenzékiek jó része sem hajlandó “uszulni”, és még a legvadabb, külföldről támogatott anarchistákat is csak egy határig tudják felhergelni.
Az adás a téma ellenére a beszélgetés a Polbeatben megszokott jó hangulatban kezdődött. Huth Gergely felvetette: “Szenvedő Szalai Szilárd gipszfigurák tömegét adhatnánk el, ha a PestiSrácok.hu körül tökélyre fejlesztenénk az áldozatipart”. Kiderült az is, Jeszy miatt nélkülözni kellett “Fülest”, azaz Dévényi Istvánt, aki azért nem jött el az adásba, mert a hobbistás kollégáink ország-világ előtt nevetségessé tették személyét, egy cuki mesefigurához hasonlítva őt. Jurák Kata nyomatékosította, nem kellene gúnyolni az újságíró kollégákat, mire Huth úgy érvelt: tudni kell megkülönböztetni a humort és az újságírást, még akkor is, ha egy felületen lát napvilágot a kettő.
Bálint Botond úgy látja, a balliberális oldalon régóta megszokták, hogy bármilyen hecckampányt büntetlenül végigvihetnek, ők viszont végtelenül felháborodnak, ha poén tárgyává válnak. A beszélgetés végén természetesen nézőink is kérdezhettek, érdekes képet rajzolva például a németországi anarchistákról, akikkel a rendőrség sem bír.
