Székelyföld és az autonómia ügye volt a legfőbb témája a legutóbbi Polbeat Pankrációnak, ahol Huth Gergely arról kérdezte Németh Zsoltot, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökét, a Fidesz alapítóját és Gajdics Ottó újságírót, a Szabad Föld főszerkesztőjét, hogy háborús tússzá válhatnak-e a határon túli magyar közösségek? A beszélgetésben az is felvetődött: hova vezetett volna, ha Magyarország 1999-ben – Clinton és Thatcher követelésére – bevonul Szerbiába?
Rosszabb helyzetben van az autonómia ügye, mint 10-15 évvel ezelőtt? – tette fel a kérdést a műsorvezető a beszélgetés elején Németh Zsoltnak. Így válaszolt:
A baljós fejlemények mellett nagyon sok pozitív dolog történt, a székelyek és magyarok összetartozás-tudata nagyon megerősödött, a 12 éves nemzeti kormányzásunk okán is. Lelkileg tehát nem vagyunk rosszabb állapotban. Persze az is igaz, hogy Európa már nem kíváncsi a kisebbségi kérdésekre, itt a helyzet valóban rosszabb. A háború kiváló alap arra, hogy kisebbségi jogokat kivonják az emberi jogok kontextusából, mondván, hogy a “putyini” érvelés háborúhoz vezet. A legjobban bizonyítja mindezt, hogy a két csodaszámba menő, egyenként egymillió aláírással megerősített polgári kezdeményezésünket betették a fiókba.
Gajdics Ottónak felidéztük a székely autonómia napjára a Magyar Nemzetben megírt vezércikkét, amiben kijelenti: a hátralévő életében mindent megtesz annak érdekében, hogy “székely testvéreink elérjék a céljukat és soha többé ne kérdőjelezhesse meg senki Székelyföld létezését”. Az újságíró azt mondta: Székelyföldön, a tiszteletbeli székely közösség oklándi találkozóján nagyon megható és személyes beszélgetésen vett részt helyiekkel, aminek az volt a lényege, hogy testvéreink továbbra sem érzik magukat biztonságban. Attól tartanak, hogy asszimilálják őket, hogy a vegyes házasságból nem engedik a gyermekeket magyar iskolába és ha elveszik a magyar nyelvet, a magyarság is eltűnik.
Én pedig próbáltam meggyőzni őket, hogy az összefogásunk, a patriotizmusunk ennél sokkal erősebb
– mondta Gajdics Ottó, aki kiemelte: meg kell értetnünk a szomszéd népekkel, hogy a nemzeti patriotizmusunk nem ellenük van, sőt erősebbé tesz mindannyiunkat.
Hova vezetett volna egy délvidéki bevonulás?
Huth Gergely felvetette: Alekszand Vucsics szerb államfő egy októberi sajtótájékoztatóján – régi titokról lebbentve fel a fátylat – méltatta Orbán Viktort, amiért 1999-ben miniszterelnökként ellenállt Bill Clinton amerikai elnök és Margaret Thatcher brit kormányfő követelésének, hogy Magyarország szárazföldi támadással vegyen részt a NATO-hadműveletben és vonuljon be Szerbiába. A műsorvezető felidézte: annak idején Csurka István MIÉP-elnök már megszellőztette ezt, persze a másik oldalról: szerinte így vissza lehetett volna szerezni Zenta és Szabadka környékét. Huth feltette a kérdést:
Mindez nem annak a példája, hogy egyesek etnikai háborúk kirobbantására törekednek Közép-Európában? Vajon nem jutottunk volna Ukrajna sorsára, ha engedünk a nyomásnak?
Németh Zsolt (aki a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként már annak idején is aktívan formálta a szomszédságpolitikát) nem kívánta megerősíteni Vucsics elnök állítását. Ugyanakkor szerinte a helyes utat járták végig a Fidesz-kormányok, mert
a szerb-magyar megbékélés egy nagyon jó példa lett a teljes Kárpát-Medencében. Áder János és Tomiszlav Nikolics korábbi elnökök oroszlánrészt vállaltak a békülési folyamatból, amikor közösen hajtottak főt az áldozatok előtt és kölcsönösen kértek bocsánatot a bűnökért. Ez a magyar diplomácia egy nagyon ügyes húzása volt, aminek eredményeként 2010-14 között rábírták a szerbeket egy kisebbségi akcióterv végrehajtására, s most a Délvidéken valódi autonómiát élvezhetnek a magyarok.
Gajdics Ottó pedig felidézte: legutóbb Vlagyimir Putyin is területi követelésekre sarkallta az Ukrajna körüli országokat, de “épeszű államférfi tudja, hogy ez egy életveszélyes gondolat”. A mai háború pontosan azért zajlik, mert anno önkényesen rajzoltak át határokat Európa térképén.
Jobban kéne ismernie a magyar közvéleménynek is, hogy mennyit tett Magyarország Ukrajnáért és a jószomszédságért. Ennek a kapcsolatnak az aláaknázása szándékos külső törekvés ebben a háborús konfliktusban. Ha sikerül bennünket összeugrasztani a szomszédainkkal, akkor célt ér ez az érdek. A leghatározottabban ellen kell tehát állnunk a késztetésnek!
– mutatott rá Németh Zsolt, aki szerint ugyanakkor nagyon jó hír, hogy az Országgyűlés Külügyi Bizottsága teljes egyetértésben (a DK, az MSZP és a Momentum szavazatával) fogadta el a munkácsi Turul-emlékmű meggyalázását elítélő határozatot. A bizottság elnöke nyomatékosította, hogy nem szabad összekeverni a jósszomszédság melletti kiállást az önfeladással.
Nem engedünk a 48-ból, nem engedünk az autonómiakövetelésekből, ott vagyunk a székely zászló és a nyelvhasználatról szóló követeléseink mellett a szomszédságpolitikában és az Európai politikában is
– jelentette ki Németh Zsolt. A beszélgetés optimista végkicsengéssel zárult, hiszen Németh Zsolt és Gajdics Ottó egyetértett abban, hogy a háborús hisztéria alábbhagyásával egyre többen értik meg újra, hogy a legfontosabb közös érdekünk az erős Közép-Európa megalkotása, Varsótól Bukarestig.
Persze, van olyan forgatókönyv, amely a kisebbségek elleni uszításról, a környező országok összeugrasztásáról szól, de jómagam és Zsolt is arra tettük fel az életünket, hogy ne a rossz út győzzön, hanem a jó! Minden környező országban rá fognak jönni a nemzeti erők, hogy a kölcsönösen előnyös együttműködésben van csak spiritusz
– fogalmazta meg e hitvallást Gajdics Ottó.
Készítette a PestiSrácok.hu.
