Az abortusz nyugaton reneszánszát éli. Nyugaton, a szólásszabadság, a demokrácia fellegvárában, ahol csupa színes-szagos morál-törvény őrzi a jogállamiságot és egyenlőséget. Azon a nyugaton, ahol precedens értékű ítélet született. Azon a nyugaton, ahol egy nőt elvihet a rendőrség, amiért némán imádkozik. Azon a nyugaton, ahol az abortusz alapjog, a gondolat viszont nem az. Erről az egyben felháborító és vészjósló esetről beszélgettünk Kulifai Mátéval, a Hetek lapszerkesztőjével. Nézd meg a teljes beszélgetést!
Pár nappal ezelőtt szembejött velem Kulifai Máté posztja, ahol egy brit hölgy történetét osztotta meg a követőivel. Máté, a Hetek lapszerkesztője egy olyan szürreális esetről ír, amivel legjobb esetben is csak George Orwell 1984 című remekművében találkozhatunk. Még a legsötétebb sztálini időkben sem történt olyan, ami ma az Egyesült Királyság utcáin zajlik. Igen, zajlik. Azért zajlik, mert törvénybe iktatták, hogy 2023-ban már a gondolat is bűn.
Pontosan mire is nem szabad gondolni?
Ez ettől bonyolultabb. A terhességmegszakítás nyugaton ma virágkorát éli. A különféle állami támogatások és ösztönzések mellett a hangos (zajos) nőjogi aktivisták úgy festik le az abortuszt, mint az emancipáció legfelsőbb lépcsőfokát. Akkor lehetsz csak igazán szabad, ha megszakítod a magzatod életét – hirdetik fennhangon. Alapjogként definiálják az abortuszt, ami minden nőt megillet. Ez a fajta szélsőség sokaknál kiverte a biztosítékot, az abortusz-ipart azonban meg kell védeni. A britek ezért hoztak egy törvényt, ami az abortuszklinikák 150 méteres körzetében tiltja a különböző demonstrációkat, mivel azok “nyomást gyakorolhatnak” az oda igyekvő nőkre.
De mi számít demonstrációnak?
Itt kezd érdekes lenni a történet. A törvény nem tér ki rá, hogy pontosan mi számít demonstrációnak. Ha a hatalom úgy ítéli meg, hogy te egy abortuszklinika közelében “tüntetsz”, szabálysértést követsz el. Ezért is tartóztatták le Isabel Vaughan-Spruce-t, életpárti aktivistát.
Egy nap Isabel úgy döntött, hogy megáll egy abortuszklinika közelében és… és ennyi. Igen. Ennyi. Ez már elég ok volt arra, hogy valaki riassza a hatóságot, akik nem voltak restek igazoltatni egy némán álldogáló nőt Birmingham városában, ahol a némán álldogáló nők jelentik a legkisebb kockázatot. Igazoltatás közben Isabeltől megkérdezték, hogy mit csinál. Ő tisztességesen válaszolt is. Csak álldogál. Majd folytatták: köze van ennek az álldogálásnak az abortuszklinikához? Isabel beismerte bűnét. Igen, köze van az abortuszklinikának ahhoz, hogy ő ott áll. Ekkor hangzott el a legvérfagyasztóbb kérdés, ami Európa utcáin rendőr száját elhagyhatja:
…és imádkozott is?
Isabel erre azt felelte, hogy igen, lehetséges, hogy magában imádkozott. A rend marcona őrei ezután közölték vele, hogy ebben az esetben sajnos be kell vinniük, majd megbilincselték a magában imádkozó nőt.
Miért volt veszélyes a jelenléte?
Ezt nem lehet tudni. Több oka is lehet, és minden ok egyformán veszélyes. Képzeld csak el, mekkora bevételkiesés lenne, ha a klinika Isabel álldogálása miatt nem szakíthatná meg egy magzat életét, az ipart pedig meg kell védeni.
Hol a határ?
Most még csak az abortuszklinikák 150 méteres körzetében, holnap a kerületben, holnapután a küszöbödnél, utána meg már nincs hova menned. Ne feledd:
