Egy éve tart az orosz–ukrán háború és a világ feszülten várja, milyen bejelentéseket fognak tenni a nagyhatalmak vezetői. Megindul-e a beígért nagy orosz offenzíva, megkapják-e az ukránok a hőn áhított vadászgépeiket? Vajon Kína fog fegyvert szállítani Moszkvának, illetve megéri-e lerohannia Moldovát az oroszoknak? Csütörtök este hétkor a Revolution ’56 Szabadságharcos Sörözőben beszélgettünk Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértővel és Csizmadia Tamás elemző-újságíróval.
Jósgömböt egyik szakértő sem hozott magával, de abban egyetértettek, hogy nem a politikai nyilatkozatokra és a foteltábornokok több száz kilométerről folytatott megfejtéseire érdemes hagyatkozni, hanem arra, hogy melyik fél mekkora tartalékokkal rendelkezik. Mert ez a háború nem egy döntő csatával és az utolsó bunker felrobbantásával fog véget érni, hanem a tárgyalóasztalnál, miután az ukránok, vagy az oroszok, vagy mindketten kimerültek. A lőszer és az emberanyag sem fog egyhamar kifogyni, hiába értekeznek erről a sajtóban, a háború jelenlegi intenzitásával az kisebb tartalékokkal rendelkező ukránok is kitarthatnak még évekig. A kérdés az, hogy ki és mikor jut arra a következtetésre, hogy többet veszít a háborúval, mint amennyit nyerhet, ha győz.
Somkuti Bálint arra is felhívta a figyelmet, hogy a Biden által bejelentett legújabb fegyverszállítások már csak védekezésre alkalmas eszközöket tartalmaznak, így nem valószínű, hogy tavasszal hatalmas ukrán offenzíva indul. Csizmadia Tamás pedig számokkal támasztotta alá, hogy az európai fegyverszállítások inkább csak a kedves szándékot és a segíteni akarást bizonyítják, de a valóságban nem állnak rendelkezésre azok a páncélos járműveket, amiknek átadására hangos felajánlásokat tettek. De ez – Csizmadia szerint – tulajdonképpen lényegtelen, mert az ukránok taktikai sikerei jórészt a mesterséges intelligencián és Elon Musk által biztosított széles sávú interneten múlt eddig is.
